5. fejezet: Az első pár óra Black családnál

Korhatár: nincs
Rövid rávezető tartalom: Rachel megérkezik La pushba, és összeismerkedik a család többi tagjával, és kipakol.

- De mindig ebben lakni már nem olyan izgalmas. – mondta, majd mikor a verandára értünk letette az ajtó elé a csomagjaimat. Kinyitotta nekem az ajtót.
Mikor beléptem lazán tátva maradt a szám. Ez itt… nagyon remek, és olyan… olyan …. Annyira nem városi. Körülnéztem, és vidéki hangulatom támadt. Kipreparált halak, egy puska a kandalló felett…
- Wáo! – szám tátva maradt, csak ennyit tudtam kinyögni. Jacob ekkor kínlódott be a táskáimmal, majd lerakta őket itt bent is, és mögém állt.
- Tetszik? – kérdezte lelkesen.
- Nálam abszolút nyerő. Jó lehet itt élni!
- Az is, csak néha az embernek már az agyára megy a természet és inkább vágyik a városba. – nevetett.
- Van erre az is? – érdeklődtem.
- Igen, nem messze innen. Forks. De hát az is teli van természettel. – sóhajtott. Úgy tűnik neki is az agyára ment már. – Gyere, megmutatom a szobádat.
Mikor ezt mondta, elindult a szemben lévő lépcső felé, és felmanőverezte magát teli a csomagjaimmal. Mint egy málhás szamár. Kibújtam a cipőmből és utána futottam.
- Nem kell segítség? – kiabáltam fel neki a lépcsőfordulóba.
- megoldom. – kaptam a választ. Utána siettem, miközben igyekeztem nem megnehezíteni számára a cipekedést.
- Apa! Megjöttünk! – kiabált hirtelen. Lassan egy kis nyikorgást lehetett hallani. Egy indián gurult ki tolószékkel az egyik szobából. Egyenest hozzám. Kezet fogott velem, és bemutatkozott.
- Billy Black. – egy óvatos mosolyt mutatott. – Kösd ám le az én mamlasz fiamat. Nagyon rossz kedve van mostanság.
- Én Rachel vagyok. És ígérem, majd igyekszem. – nevettem, majd kínomban a tarkómat vakargattam. Jacob meg csak morrant egyet.
- Kösz. – mondta az apjának, és kinyitotta az egyik szoba ajtaját.
Jacobot követtem, majd beléptem a szobába. Egy elég kicsi szoba volt. Fala zöld színű, és fakeretes ablakok. Ott volt egy fenyőfából készült ágy, és egy ugyan olyan anyagból készölt szekrény, meg egy szék, amin ott volt egy éjjeli lámba.
- Ez a vendégszoba.
- Nagyon aranyos.
- Sohasem jártál még ilyen közel a természethez?
- De egyszer. Osztály kiránduláson. – Jacob csak nevetett egyet.
- Szóval, itt az ágy, és az ágynemű. Azt még fel kell húzni. De ha hoztál magaddal használhatod azt is. Ott a szekrény, oda be is tudsz akasztgatni, meg ott vannak rajta a fiókok is. Ott a lámpa, amit éjjel használhatsz. Nem tudtam összetákolni már éjjeliszekrényt.
- Ezeket te csináltad? – lepődtem meg.
- Nem. Én az én szobámba teszem azokat, amiket készítek – nevetett. – kicsit idiótán fest a legtöbb.
Lerakta az ajtó mögé a táskákat, és kisétált a szobából.
- Az ott a fürdő. – mutatott egy ajtóra. – Az ott a WC. Nem együtt vannak, mert utálunk egymásra nyitogatni. – nevetett.
- Nálunk otthon együtt van. – jegyeztem meg. Itt minden olyan új.
- Az ott az én szobám, az meg Billy tulajdona. Lenn a boltívnél ott a konyha meg az étkező. Meg van ott is egy WC, és egy fürdő. Fel fogod ismerni őket, mert kiírtam rájuk – mosolygott.
- Beleshetek a szobádba? – kérdeztem csendben. – ha ez nem baj.
- Ha ne zavar, hogy olyan, mint egy csatatér. – válaszolt.
- Nem. – mosolyogtam, majd a szoba ajtaját résnyire nyitottam. Bekukkantottam majd kinyitottam rendesen, és beléptem. – ez csatatér? – nevettem. – Az én otthoni szobám sokkal rosszabb.
- Úr isten mi lehet ott. – nevetett Jake.
- Ne már. – mondtam és vállba bokszoltam. A kezem majdnem eltörött úgy éreztem. Nem is ütöttem erőset. Jacob keze… húh… csupa izom. Ha ez kifejezés. De azért próbált úgy csinálni mintha érzett volt valamit.
- Na, amúgy milyen? – kérdezte a véleményemet.
- Lakájos.
- tényleg? – kérdezte meglepetten, mire bólintottam.
- Nem akarsz kipakolni? – érdeklődött.
- Hmm, de. – mondtam, majd az én kis szobám felé vettem az irányt.
- ja, és reggel hamar kelj, mert megyünk suliba. – jegyezte meg Jake.
- Oksa! – nevettem.

Beléptem a szobámba, és kinyitottam a bőröndömet. Majd eszembe jutott, hogy először a szekrényhez kellett volna vinni. Így odahúztam, és elkezdtem kipakolni. Mindent berakosgattam egyesével, majd elővettem a felfújatós kisfotelemet, amit ebben hoztam szintén. Elkezdtem felfújni. Fél óra múlva készen is lettem vele. Aztán elővettem az utazó táskám, és abból is elkezdtem kipakolgatni. Hamar végeztem, hamarabb, mint a bőrönddel. Ebben Csak egy kicsi doboz volt, egy cipős doboz. Vagy is nem is olyan kicsi. Na, mindegy. Csak ez volt a ruhákon kívül benne. Beletettem az összes értékemet. Ezeket otthon az íróasztalfiókomban szoktam tartani. Egy képet is elő vettem a kézipoggyászomból. Grace, Olive meg én voltam rajta. Ezt a székre tettem a lámpához.

Mire teljesen végeztem a kipakolással, és a laptop is az ágy alá került, megéheztem. Az órámra néztem, már be is esteledett. Étel illatot éreztem, így belebújtam a papucsomba és lesuhantam a lépcsőn. Egyértelműen a konyhából jött. Odalopakodtam. Jacob volt ott, mint valami konyhatündér gyártotta az amerikai palacsintákat, vagy is a gofrikat.
- hello! – bújtam elő és integettem.
- Szia! – mondta Jake, és kivette a gofrisütőből azt, ami elkészült.
- Mi újság? – kérdeztem.
- Vacsorát csinálok.
- Ezt nem reggelire szokták enni? – nevettem.
- Nem baj. – nevetett ő is. – Most vacsorára esszük.
- Oksi. Finom illata van. – jegyeztem meg, majd Jacob elővett egy főzőkanalat és egy edényt. Összeütögette őket, én pedig befogtam a fülem.
- Apa! Vacsora! – kiabált, majd felsietett a lépcsőn, és lesegítette apját a lépcsőn, tolószékkel együtt. A lépcső alján lerakta, így ő is az asztalhoz gurult. Jake kitette az összes amerikai palacsintát egy tálra, majd rakott mellé tejszínhabot, lekvárt és mogyorókrémet. Leült ő is.
- Jó étvágyat! – mondta Jacob, majd Billy meg én is megismételtük.
Egy ideig csak azt lehetett hallani, hogy mindenki rág, majd megszólaltam.
- Nem csak az illata fincsi! – mondtam. Válasz nem érkezett rá, mindenki folytatta az evést.
- Vacsora után egy kis meccsnézés? – ajánlotta Billy. Jacob bólintott, és mivel én nekem is a tűrhető kategóriába van sorolva a meccs, így én is rábólintottam. Üsse kő!
- Én hozok mogyorót. Igazi madárlátta, a vonaton vettem. –mosolyogtam.
- Én meg készítek popcornt. – ajánlkozott jake.
- Tudod mit? – mondtam neki. – Hagyd! Mutasd, meg hol van, és elkészítem. – szélesen mosolyogtam. – Te már eleget voltál a konyhában.
- Köszi, rendes tőled. – mondta Jacob, majd elővette a popcornt és a tálat is. Közben Billy be is kapcsolta a tévét.
- Kezdődik! – mondta Billy boldogan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.