6. fejezet: A kukkoló
Korhatár: 12- trágár kifejezések
Rövid rávezető tartalom:Jake Kukkolóvá válik, Raxh meg egyszer csak rajta fekve találja magát. Izgi!!



Miközben Jake helyet foglalt apja mellett én beraktam a pattogatott kukoricát a mikróba 4 percre. Lassacskán elkezdett pattogni. Ez idő alatt én nézegettem a konyhában. Képek voltak kinn a falon. Két lányról, meg egy kisfiúról. Nagyon aranyosak voltak. Aztán mikor a popcorn kipattogott kiöntöttem egy tálba. Majd ugyan azzal a mozdulattal felkaptam az asztalról és rávetettem magam a kanapéra Jacob és a karfája közé.
- Itt a kaja. – mondtam nekik mosolyogva. Nem válaszoltak, csak néha bele-bele markoltak a tálba.
Egyik csapat lőtt egy nagyon jó gólt. Ez az utolsó emlékem, mert egyik percről a másikra édesdeden szunyókáltam a kanapén. Néha-néha hallottam zajokat, egy hatalmas: IGEEEEN!-t de többet nem.
Következő emlékem hogy a kanapén fekszek, mert felébredtem. De nem akárhogyan ám. Jacobon fekszek, és Jacobot ölelgetem. Szemem nagyra tágult, mikor a faliórára pillantottam. Emlékszem mit mondott Jake: Korán kelni! Ne már!
Próbáltam emlékezni, hogy nem-e tettem olyat este, amit megbánnék. De csak meccset néztem, ez minden emlékem. Jacob még mindig szunyált. Lemásztam Jacobról, így csak szorosan mellette ültem. Így utólag örülök, hogy nem Billy mellé csüccsentem le. Megragadtam Jake izmos vállát, majd finoman megrázogattam.
- Jajj, Hagyj még 5 percet aludni! – morogta. Tipikus férfi. Bár eleinte nem úgy tűnt, hiszen szokott kaját készíteni, de ha így jobban megnézem igen. Tipikus pasi, aki későn fekszik későn kel, mert a meccs lefárasztotta az agyát.
- Jake, kellj fel. Már fél 10 van! – Szólongattam, és megint elkezdtem rángatni. Erre hirtelen kinyitotta két barna szemét és rám nézett.
- Atyám! – mondta ijedten. - Azt hiszem elkéstünk. Akkor viszont már mindek bemenni ennyi időre. – legyintett és visszadőlt. Hangja az utóbbi mondatnál megnyugodott.
Megragadtam a karját és megrántottam, hogy felüljön. Nem tudtam, hogy ilyen erővel rendelkezem. Felült. Jé, csoda!
- Gyere mááár! – nyafogtam.
- Ehhez még fáradt vagyok. – arcát a kezébe temette és úgy próbálta visszafojtani a nevetést.
- Mi olyan vicces? – kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Mikor eljöttél meccset nézni volt rajtad valami… öhm. Nadrág? – kezeit odébb tette, hogy lássam, megemeli a szemöldökét.
- Igen volt! – mondtam. Semmi sem derengett mire akar célozni.
- Mert most nincs! – mondta. Már nem tartotta vissza a nevetést. Lenéztem magamra. Ott álltam egy szál tanga bugyiba Jacob előtt.
- A fenébe! Ki ment belőle a gumi! Segíts légyszi! Keressük már meg. – mondtam fülig vörösen.
- Nyugi, nővéreim vannak. – nevetett. Gyorsan felkaptam egy díszpárnát és két szeme közé dobtam.
- Légyszi segíts. – mondtam még egyszer. Jacob feltápászkodott. Úgy tűnik nagyon meglepődött, hogy mind végig rajta ült a nadrágomon, amiben nem volt gumi. – Fordulj el. – mondtam neki.
- Mi a frásznak? Ha akartam már megbámulhattam a fenekedet.
- Te kukkoltál?- kérdeztem megilletődve.
- Isten mentsen! – válaszolt. De én éreztem, hogy nem fordult el. Még ha az is tettette. A seggemet bámulta. És ez nem volt szép tőle.
Hirtelen megfordultam. Annyi ideje sem volt, hogy észrevegye.
- aha, nem kukkolsz. Én is ezt mondanám. – mondtam most már nevetve. - Te kis kukkoló. – hamar beleugrottam a nadrágomba. Igen, még egy jele annak, hogy Jake is tipikus pasi.
- Asszem átöltözöm. Siess, mert bemegyünk a suliba. – mondta, majd tarkóját vakargatva felsétált az emeletre.
- Várj! – szóltam utána. – Billy?
- Ja, neki a hálója itt lent van. Fent csak egy kis szobája van. Ahol internetezik. – mondta, majd folytatta útját az emeletre. Én is utána mentem, fel a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót. Felvettem egy miniszoknyát, egy pólót, ami zöld volt és egy csíkos harisnyát. Hajamat 2 copfba kötöttem, és belebújtam a csizmámba. Megmostam a fogam é én már készen is voltam. Lementem az emeletről. Jake már az ajtóban volt.
- Na, végre hogy végeztél! – örvendezett
- Pedig gyors voltam! – mondtam morcosan. – Kukkoló. – jegyeztem meg.
- Jajj már! Rachel, leszállnál erről a témáról? – kérdeztem miközben a kocsija felé igyekeztünk.
- nem! Még nem kérsz bocsánatot.
- Kérjek bocsánatot, mert elhagyod a nadrágodat? – nevetett.
- Nem. Kérj bocsánatot, mert kukkoltál. – Jacob kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és beszállt maga is.
- Nem kukkoltalak!
- Én rajt kaptalak!
- De nem kukkoltala… na, jó. Megnézetek. És tudod miért? – kérdezte
- Nem. – feleltem.
- Mert jó a segged. – elindította az autót.
- Hogy mi a bajod? – érdeklődtem döbbenten.
- Ne már! Rach, muszáj erről beszélgetnünk? – nem tudom miért, de Jake-t bosszantotta ez a téma.
- Jól van, akkor hagyjuk. Dumáljunk inkább az időjárásról? – kérdeztem flegmán.
- Vagy inkább arról miért másztál rám az éjszaka, és miért ölelgettél. – bólogatott.
- Inkább hagyjuk. – mondtam és a fejem a kesztyűtartóra hajtottam. – felejtsük el a mai napot! – kérleltem.
- Jól van. Hagyjuk. Már úgy sincs miről dumálni, mert megérkeztünk. Már csak 1 óránk van. Ki kell, találjunk valamit, hogy miért késtünk. – tanácsolta, és kiszállt a kocsiból. Megkerülte azt, majd megint kinyitotta az ajtót, hogy kiszállhassak.
- Azt fogjuk mondani, hogy… Bent ragadtam a mosdóba, és te meg megvártad a lakatost. De ezt mond!
- Vagy mondjuk azt, hogy elestél a lecsúszott nadrágodban! – szekált.
- nem már! Azt mondtad elfelejtjük!
- Igen. Na, gyere, mert még ezt az órát is lekéssük.
- Na, már. Most meg én mondom, hogy már ne menjünk be. – nevettem.
- Jól van. Akkor elviszlek a garázsomba. Azt még úgy sem láttad. Huppanj be! – mondta. Most először nem nyitotta ki az ajtót, mert amúgy is nyitva volt.
Elindította az autót, majd megszólalt ismét:
- Ott szoktam barkácsolni!
- Az jó lehet.
- Az is! – nevetett

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.