3. fejezet: Eseménydús pár nap

Korhatár: 14 – trágár kifejtések
Rövid rávezető tartalom: Betörés, lecsapás, és hülye álom. Hívások meg egyebek. Pakolás az útra. Részletesebbre vágysz? Hát hajrá!





A szüleim valószínűleg későn érhettek haza, mert én már hét órakor ágyba bújtam. Előtte hamar megvacsoráztam és lezuhanyoztam. Csak akkor kezdtem el felfogni amit Grace mondott: vérfarkasok. Hideg. Olive.
Hiába volt minden, az alvás nem jött össze, mert rá fél órával mikor már mindent átgondoltam elkezdett zuhogni az eső. Csak zuhogott, zuhogott, zuhogott… hallottam, ahogy az esőcseppek a tetőt verik, és hogy az autók belegázolnak egy tócsába. Minden apró zajt hallottam, majd arra lettem figyelmes, hogy felgyújtotta valaki a lámpát a földszinten. Odaóvakodtam a lépcsőhöz és lekukkantottam. Egy idegen ember volt. A nappaliban kolbászolt. Hamar elővettem a kezdő baseball ütőben, és a fejem felé emeltem. Leosontam a lépcsőn, majd az ember mögé. Megköszörültem a torkomat.
- Khmm… Khmm…- egyszer csak megfordult az alak. Már szóra nyitotta a száját, mikor éreztem, hogy csak most kezdek bepánikolni. Hatalmasat sóztam a fejére, mire még nyöszörgött valamit. Majd megismételtem az előzőt és kiterült. Megfogtam a két kezét, majd, úgy ahogy pizsamában voltam kitettem a házunk elé, a kuka melletti placcra. Gyorsan kétségbeesett hívást intéztem anyuhoz a vezetékes telefonon.
- Szia, anya! Rachel vagyok. Valaki betört hozzánk. Hamar lefeküdtem aludni mikor a résnyire nyitott szobaajtómon fény szűrődött be. – daráltam le neki az incidenst.
- Úristen! Mit csináltál? Mit lopott el? Vagy vitt el valamit? Még ott van? Hívtad a rendőrséget? – anya kétségbeesett hangjánál csak az volt rosszabb hogy úgy recsegett a vezetékes vonal, hogy alig értettem valamit.
- Nyugi, már elintéztem. Először nem féltem, leosontam a baseball ütővel. Aztán mikor rám nézett teljesen beszartam és lecsaptam kétszer is. Most a házunk előtt ázik. A rendőröket még nem hívtam, de azt hiszem, többször nem akar hozzánk betörni. Az ajtó nem volt rendesen bezárva. Megnéztem. Még a zárat sem kellett megbabrálnia. – mondtam. Nekem ez már egy napra több a soknál. – Na, leteszem, mert igen csalogat az ágyam – nevettem. – Jó éjt anyu!
- Jó éjt!- hangzott a válasz majd lecsaptam a kagylót és visszadobogtam az emeletre. Bementem a szobámba, és betakaróztam.
Hamar álomba szenderültem… bár álmaim nagyon idióták voltak. Végül is az ember mit vár? Mára már elég olyan dolog történt velem, ami elég… rossz.
Igen, egyik álmom az volt, hogy egy nagy barna tehénlepényben ültem nyakig és hullámzott.
A többire nem emlékszem, de nem is szívesen tenném.

A többi két napban nem is igazán történt semmi említésre méltó. Bár leadtam a papírt amit a tanárnő kért hogy írassam alá. Szinte csak úgy átsuhantam rajtuk. Nem feleltem, nem tanultam, nem írtam házi feladatot. És ami legjobban bántott, hogy Grace nem hívott fel. Ez mélyen érintett, hiszen azt mondta majd jelentkezik. Sajnos nem tette meg. Ezért én hívtam fel. Először fel sem elemelte a telefonját csak kicsengett. Majd fél óra múlva újra próbálkoztam és ekkor már beleszólt.
- Halló? – kérdezte.
- Itt Rachel. Már ha emlékszel rám. – mondtam komoran.
- Igen. Tudom, nem jelentkeztem, de azt a hírt kapta mivel tél vége van Olive visszaváltozott. Lehet mától elérhető.
- Ne keress kifogást. Persze örülök nagyon hogy Olivia újra ember, de ezzel nem intézted el. Miért nem hívtál?
- Mert lefogyott a pénz a mobilomról. – mondta bocsánatkérően. – ne haragudj.
- Semmi gáz! Hogy is mondtad? Olive visszaváltozott? Hogyan? Mikor láthatom?
- Ez még nem biztos. Sam mondta. Bár ugye ő majdnem kigyógyult, a tél leghidegebb egy hetében farkas lesz. De csak annyit. És az nem rég volt. Olivet nem látta a farkasok között. Persze ez jelenthet rosszat is, de semmi ok a pánikra. –nyugtatott, és én nem is pánikoltam. Tudtam, hogy Olive iszonyatosan erős, és nem esett baja.
- Hogy lehet, hogy Sam majdnem meggyógyult? – kérdeztem meghökkenve.
- A magas láz tette. De majdnem nem élte túl. Sajnos. Reméljük örökké így lesz, hogy csak akkor változik át. Majd még jövőre teszteljük. Ha még együtt leszünk. – mondta, és fejét ekkor biztosan lehajtotta a vonal másik végén.
- Ne beszélj butákat! Együtt lesztek, míg meg nem haltok! – nyugtattam. – megyek pakolni. Holnap La Pushba megyek. Már nagyon várom. Már azt is tudom, kinél fogok lakni. A fiú neve Jacob. Indián származású. Király lesz. Minden nap írok majd a Laptopomról.
- Jó utazást. Akkor, szia!
- Szia! És köszi! – letettem a kagylót.

Az emeletre érve felkaptam az asztalomról a listát és elővettem a zöld-rózsaszín csíkos bőröndömet meg a narancssárga utazótáskám és a citromsárga alapon kék pöttyökkel ellátott kézipoggyászomat. A bőröndömbe mindenféle olyan dolgot tettem, ami a létfenntartáshoz kell: 3 cipő: egy magas sarkú, egy kondi cipő és egy gumicsizma. Meg még rajtam lesz, a rendes csizmám mikor megyek. Raktam még bele nadrágokat, 6 darabot. Felszereltem magam 15 felsővel, meg még 4 kardigánnal. Ezeket úgy össze kellett préselnem, és még úgy is nehezen ment a bőrönd lezárása, hogy nekifeszültem és csak úgy próbáltam majd tudtam becipzárazni. A másik táskába mentek a tisztálkodó szerek az ágynemű meg még (jó) néhány dolog. A kézipoggyászba pedig a laptop, ami bár nehezen fért bele még is sikerült beletuszkolnom, és még az iPod, a mobil, a telefontöltő, a hajszárító, a kajám, és még sorolhatnám mi minden.
Lecipeltem az emeletről őket és bekapcsoltam a tévét. Sokáig néztem, mikor észbe kaptam, hogy éhes vagyok. Egy rántottát ütöttem össze magamnak, sonkával. Gyorsan felfaltam, majd elmentem fürödni. Akkor hallottam, meg hogy csörög a vonalas mikor már a zuhany alatt álltam. Mert a fürdés mégsem jött össze.
Felvettem, majd beleszóltam:
- Ki az? – tettem fel a kérdést. Csöpögött rólam a víz, mert még törölközni sem törölköztem, hanem csak becsavartam magam egy fürdőlepedőbe. Vizes lábnyomokat hagytam az egész lakáson keresztül.
- Garce. Csak annyit mondanék, hogy Olivia még nem ember. Tegnap láttam az erdőben.
- Kár. –sóhajtottam. – éppen zuhanyoztam. Nem haragszol, ha leteszem?
- Ugyan, dehogy Rachel. Nem. Jó fürdőzést kívánok. – motyogta.
- hello! – mondtam neki, majd letettem. Visszasétáltam fürdeni. Nagyon jó volt ismét a meleg zuhany alatt ácsorogni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.