8. fejezet: keveredések.
Korhatár: 14
Rövid rávezető tatalom: Ezt nincsen kedvem ehhez a rövidkéhez írni, olvasd el >.<

- Fázom. – nyafiztam.
- az rossz. - Mondta Jacob, akin szintén csak egy pulcsi volt, meg egy póló. – Kéred az én pulóverem? – ajánlotta fel.
- Nem, mert akkor te fázol.
- Én nem fogok. – mondta, majd kibújt belőle és rám terítette.
- Tuti? – kérdeztem reménykedve.
- Fix. – válaszolt bíztatva. Belebújtam a pulcsijába, nagyon jó meleg volt. Ránéztem. Izmos karjai kinn voltak a pólójából, szívdöglesztő volt. Egyből nem fáztam. Kezdtem nagyon megkedvelni jake-t még külsőre is.
- Itt a kérdésem: Szerinted létezik szerelem első látásra?
- Igen. – felelte
- Guszta. – jegyezte meg megint. – és az illata is finom.
- Mennyit kérsz? – kérdeztem először őt.
- Először vegyél te, majd megeszem, ami marad.
- nem kell ám ilyen nagylelkűnek lenned, támadd le a dobozt. – nevettem,
- De majd csak utánad.- tartózkodott Jake.
- Csodálom, hogy Bella vagy ki nem szeret. Pedig nagyon kedves és ari vagy. – mondtam neki. Jake, láthatólag ettől ideges lett, a téma érzékenyen érinthette.
- Bella másért nem szeret. – Mondta idegesen. Elkezdett remegni.
- nyugi, Mély levegőket. Ki, Be. Ki, Be. – lihegtem. De Jacobnál ez nem hatott.
- kérlek, máskor ne hozd szóba. – valamiért nagyon küszködhetett. Megszorított egy fém valamit, el is görbült.
- Jake, tuti hogy jól vagy?
- nem! – vágta rá.
- Nyugi. – felé nyújtottam a kezem. Jacob, egyre jobban remegett.
- Nem fogom megfogni, mert szétroppantom. – mondta.
- Juj, Jake. Segít, ha rád locsolok egy kis vizet?
- Nem hiszem.
- ne haragudj, nem akartalak felbosszantani. Légyszi tegyél valamit.
- Nem tudok. – Elkezdett egyre egyenletesebben lélegezni, elkezdett megnyugodni. Egyre kevésbé volt feszült, aztán elmúlt a remegése is.
- Mi volt ez?
- Most bunkónak fogok tűnni de nem mondhatom el. Családi titok?
- Betegség?
- mondhatjuk annak is.
- Súlyos?
- Á, dehogy. – beleharapott egy szerel pizzába. – Beszéljünk másról!
- oké. Beszéljünk… ööö… Az időjárásról. Mikor fog elállni?
- Biztosan nemsokára. – nevetett.
- Király. Itt a környéken gyakori ez?
- Aha. De ne beszéljünk az időjárásról, az unalmas.
- Akkor miről?
- nem tudom.
Ez után egy ideig csak hallgattunk. Igyekeztem nem gondolni arra, az előbb mi történt Jacobbal, hogy a fém vagy vas akármi meggörbült a kezében. Remegett. Teljesen a frászt hozta rám.
Ettem egy kicsit a pizzából, amit az előbb vettem, de Jacob rohamánál letettem a kezemből.
- hallottál mostanában valami jó számot?
- nem igazán. – Felelt. Úgy látszik az új témám sem valami sikeres.
Észrevettem egy nagy motort a kocsiszín hátulsó részében.
- Szoktál motorozni?
- Igen.
- Megtanítasz?- próbáltam már tanulni, de eddig nem ment.
- Nem, mert baleset ér.
Egyszer csak az jutott eszembe, hogy mi van, ha Jacobnak nem vagyok szimpatikus? Ha zavarja a jelenlétem és zavarom? Nagyon kíváncsi lettem, nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg tőle.
- Kár. Jacob, neked mi a véleményed rólam? – kérdeztem érdekes hangon.
- Nem vagyok jó a jellemzésben. Muszáj?
- Azért próbáld meg. – mosolyogtam rá kedvesen
- Szóval, kedves, őszinte, néha még túl barátkozó is. Egy csomószor hirtelen cselekszik, telefonfüggő, szereti a sonkás pizzát, kíváncsi… Kell még tulajdonság?
- nem. Szóval nincsen rossz véleményed rólam?
- egyelőre nincsen.
- egyelőre?
- Hát, ha rossz elszel, még simán lehet. – nézett rám komolytalanul.
- Mit értesz az alatt, hogy rossz? – próbáltam tükrözni arckifejezését.
- Nem is tudom… - mondta.
- szerintem te tudod, csak nem akarod elmondani. – gyanakodtam.
- Tényleg nem tudom, csak úgy mondtam, hogy ne rosszalkodj. – mosolygott jacob.
- Te már rosszalkodtál.
- Mikor? – hökkent meg Jacob.
- Mikor a seggemet pásztáztad. – mosolyogtam, már szinte nevettem.
- Azt hittem, ezt már megbeszéltük.
Nem feleltem, csak nevettem. Milyen jó, hogy én nekem van valamim, amivel szívathatom. Csak nehogy tegyek valamit, amivel visszavághat.
- Kíváncsi vagy az én véleményemre? – kérdeztem kacagva.
- Elfogadsz nemleges választ? – nevetett.
- Soha!
- soha ne mond hogy soha. – mondta Jake.
- Ez most, hogy jött ide?
- A Soha szóról jutott eszembe. Nos, akkor mond a véleményedet.
- Hát, nagyon jószívű vagy, önfeláldozó, kedves, izmos, aranyos, jó fej, néha túlságosan is lovagias…
- állj, állj, állj… én megakadtam, ott hogy izmos. Te ezt hol láttad?
- Jaj, nagyokos! – mutattam a karjára. Jacobnak felcsillant a szeme. Volt egy érzésem, hogy rám fog szállni, azzal hogy szívat.
- Áhááá… Tetszik a bicepszem? – befeszítette izmait, és érdekesen mozgatta őket.
- Jaj, ezt nem tegyed, nem áll jól. – megmozdítottam a kezét, hogy kimozdítsam mámorából.
- Miért? – kérdezte nevetve.
- mert olyan… nem rád vall.
- Szóval, ezt ne tegyem…
- Ne. Tudod mit? Azt hogy tetszenek az izmaid, és neked meg tetszik a seggem, ne emlegessük. – nevettem.
- áh, így utólag hogy már ennyiszer mondogattad hogy kukkoló már könnyű.
- Jól van, na! - próbáltam engesztelni